Kedves Ryan!
Megint eltelt egy hónap és nem írtam.
A helyzet még mindig ugyan az, annyi különbséggel, hogy Zsolesz szeretne velünk összeköltözni.
Januárban. Igen, már csak másfél hónap. Vagy kettő. Félek.
Nem tudom egyértelműen megfogalmazni, hogy mitől. Tőle. A háklijaitól. Hogy most már "viselkednünk" kell. Hogy nem lehetünk önmagunk. Hogy alkalmazkodni kell. Hogy mindig ott lesz. Hogy mindig ott leszek. Hova "menekülök"? Hogy megbomlik a rend. Hogy beengedünk egy "idegent" a magánszféránkba.
Olyan hidegen hangzik ez, igaz? Butaság? Mokeszről és Houdiniről is fáj lemondani, hiába találunk nekik jó gazdát. Az macska engem annyira szeret. SZERET. Érzem, hogy szeret. Nagyon durva. Lehet, hogy tényleg nagyanyám az?
Nem tötyöröghetünk egy helyben igaz? Nem szabad félni a változástól, hiszen az az egyetlen dolog, ami állandó körülöttünk.
Én mégis hogy utálom. Pedig nem szabad.
Majd írok még.
Puszka!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése