Eszmefuttatások

 Kedves Ryan!

11 napja együtt élek Zsolesszal, egy nagyobb lakásban és nincs ott velem Mokszi és Houdini, akiknek "elvesztését" még mindig gyászolom, de mivel Houdit egyre kevesebbet hallom ugatni, bízom benne, hogy Fanni megfelelően a gondját viseli és ha túltették magukat az első sokkon (a jószágok), hogy csak így leléptem nélkülük, végül boldog és teljes életük lesz, olyan, mint eddig is. Néha; talán kétszer, vagy háromszor fordult elő, este megsétáltattam Houdit. Akkor Pascal is sétált rendesen, egyébként nem nagyon tesz meg nagyobb távokat. Viszont nem ugat! Végül is minden rosszban van valami jó, ugye?

Fanni szabályszerűen kidobott a lakásból, kérdés nélkül hányta bele a cuccaimat a zsákokba, majd vitte is őket lefelé. Valahol igaza van, hiszen elköltöztem abból a lakásból, nem járkálhatok oda úgy, mint aki haza megy, de az, hogy el kell hagynom a lakást, mielőtt haza érnek, hogy ne találkozzak Levivel... Meg nem engedik be a macskát sem a nagyszobába, holott ott van a körömkaparója... meg az a cigi szag mindenütt, és a firka a falon... nem szeretem azt a gyereket. Nincs jó hatással Fannira, szentül állítom, hogy van benne valami ördögi és nem a jó irányba változik Fanni. Remélem az egyetemen és koliban (igaz nem sok időre), de valahogy ellensúlyozódik ez és rá fog jönni, hogy nem az ő embere ez a Levente.

Bútorunk nincs. Nagyon király lesz az asztalunk, bárszékes megoldással. A szekrényre gyűjtünk, lesz két kagylófotelünk is. És neoncsík lámpa a mosogató alatt. Jó lesz, boldogulni fogunk együtt.

Zsuzsi terhes. Ha nem írok rá, hogy megkérdezzem mi van vele, nem is szólt volna? Pedig már 12 hetes lesz. Fura, mert azt mondta, hogy nem akarnak még gyereket. Örül neki vajon? Vali is úgy eltűnt, mint szürke szamár a ködben, bezzeg amikor segítség kellett neki, megtalált. Azt hiszem, engem a barátaim maximálisan kihasználnak. De ez azért van, mert hagyom. Ha én nem írok, ők elfelejtenek. Direkt kitöröltem a facebookon a születési dátumomat. Kíváncsi vagyok, hogy kinek fogok az eszébe jutni. Bár, ha őszinte akarok lenni, nem is vagyok kíváncsi. 4 év alatt bebizonyosodott, hogy mindenki többet jelent nekem, mint én nekik, és ezt elfogadom. És már nem is fáj. Azt hiszem kezdem elsajátítani az elengedés művészetét.

A munkahelyemen raktárosi koordinátor munkakört ajánlott fel a vezetőség és határozottan érzem, hogy a gyárigazgató számít rám és "kinézi belőlem", hogy megállom a helyemet ezen a poszton. Ez nagyon jól esik. Kértem próbaidőszakot, csak hogy meglássuk, hogy tudom-e csinálni. Így kaphatok majd talán kicsit több pénzt is, mert a jelenlegi posztomban nincs hová fejlődni, a pénzt meg nem adogatják csak úgy. Ez egy nagyon pozitív dolog és mindamellett, hogy kicsit félek a feladat nagyságától, úgy érzem, hogy képes leszek ellátni ezt a feladatot. Igaz?

Azt gondolom, hogy elindultam felfelé. 

Csütörtökön edzésre is megyek, majd péneken írok, hogy milyen volt. Remélem nálad minden a legnagyobb rendben van?

Szeretettel üdvözöllek!

Möce