Kis kiruccanás

Életem első csajos kiruccanására készülök, mióta megvannak a gyerekek és családanya lettem.
Soha nem voltam még csupán a szórakozás céljából, önkéntesen, csak barátnőkkel, egy számomra idegen városba, egy éjszakára és két napra!
Rettenetesen izgatott vagyok, mert még sosem "csináltam" ilyet, és tudom, hogy nagyon jól fogom érezni magam, ezt már a társaság is garantálja, s kicsit mégis mardos a lelkiismeret.
Mert itt hagyom őket, hiába tudom, hogy a világ legjobb nagymamája vigyáz majd rájuk, kicsit mégis rossz érzés, hogy elmegyek magam jól érezni. Pedig anyuska is azt mondta, hogy menjél fiam, rád fér már egy kis kikapcsolódás.

Tényleg mindenhová viszem őket magammal. 0-24 órában ott vannak velem, a legnagyobbtól a legkisebbig, nincs időm elfáradni, összetörni, sírni, megsiratni az elbaszott életemet, éveimet, mert mindig ott lebzsel valamelyik a nem létező szoknyám mellett.
Nem tudok kikapcsolni, kiereszteni a gőzt, leszarni mindent, nem gondolkodni, jól berúgni, mert tényleg mindig ott vannak. 1-2 órára megoldható, vagy egy fél éjszakára, persze.
De elég ennyi? Elég lehet az a néhány óra magamra? 2-3 havonta?

15. éve vagyok anya. Szüntelenül, megállás nélkül. Imádok anya lenni, imádom a gyerekeket, s mire megértem a koromat, arra is rájöttem, hogy magamat is szeretnem kell. Magamra is áldoznom kell, nem csak rájuk, mert akkor leszek működő képes és velük (is) kompatibilis, ha kiveszem az éves szabadságot, nem gondolok semmire, csak magamra, nem lesz gyerek, nem lesz munka, nem lesz elmaradás a csekkekkel, nem lesz magánéleti válság, nem lesz szerető, aki miatt úgy érzem, hogy tönkre ment az életem, pedig nem is ő tehet róla, nem lesz rohanás, kelj fel, vedd fel, igyekezz, gyere már, ülj le, maradj csendben, egyél már, gyerünk aludni, hallgass egy kicsit, nincs gépezés, azért mert azt mondtam, mit vigyünk le? Homokozót? Görkorit hozod? Hol a táska, zsepit tettél be?

Csak én leszek, felnőtt emberek társaságában, bejárjuk Budapest egy kicsinyke szegletét, eszünk, iszogatunk, csodáljuk a csodálatos várost, ahol eddig csak átutazóban voltam, sokat nevetünk, élvezzük, hogy élünk, hogy egészségesek és boldogok vagyunk, és örömmel megyünk majd haza.

Otthon a gyerekek visszakapják az anyjukat, aki kipihent lesz és élményekkel teli, felfrissült és boldog.
Így lesz. S már nagyon várom!
Majd jövök az élménybeszámolóval, most pedig visszaszámlálás...

Indul a Life T!ilt...

Igen, megváltoztattam a címet. Jól látod. Mindig is szerettem levelet írni, pláne valaki olyannak, akit szeretek. Bárkit megnevezhettem volna, de Ryan Goslingra azért esett a választás, mert hótziher, hogy ő nem fogja ezeket a sorokat olvasni. Én viszont nagyra értékelem a kinézetét, és jól esik írni neki, vagy valakinek...
Egy kicsit fogyinaplóvá alakulok, de nem lesz veszélyes a dolog, de szeretném itt is dokumentálni a történéseket, mert nagyon-nagyon csudijó lesz!
A mai napon csodás dologban volt részem, hihetetlen és felfoghatatlan számomra.
Illetve nem az, és azért nem az, mert én is így cselekednék, ha megtehetném.
Azért csodálatos, mert velem történt meg, idegen lányok ajánlottak segítséget, azért, hogy le tudjak fogyni. Nem anyám, nem a húgom, hanem idegenek.
Rettenetesen jól esik, és hiperszuper erősnek érzem magam. Tudom, hogy meg tudom csinálni. Ezt, mondjuk mindig éreztem, de ez a mostani, ez MÁS. Ez olyan sovány leszek bakker, vagy inkább csinos, mindegy, a részletkérdésekbe nem megyek bele, a lényeg az, hogy nem egy disznó fogja felnevelni a gyermekeimet, hanem én.
És ez olyan boldoggá tesz! Támasztékom a húgom, mert tudom, hogy nem fogja hagyni, hogy nehéz időkben feladjam, és megfutamodjak, mert nem tehetem meg.
Olyan boldogan várom, hogy ne egyek csokit, kekszet, fánkot, és ne harapjak bele a firssen sült fehér kenyerembe, hogy fájjanak az izmaim a combomban és fenekemben egy-egy erős edzés után, és ott is érezzek, ahol eddig talán sohase!
Elhiszem, hogy képes vagyok rá, hogy tudok én is jól kinézni, úgy mosolyogni egy fényképen, hogy előtte nem insturálom a fotózót: közelebb gyere, csak a mellemig, a vastag karom ne legyen benne, á, ez nem jó! töröld ki.
Imádom a jövőmet! Az előttem álló tavaszt és nyarat, a ruhákat, amiket majd felveszek, és ami kecsesen libben, ha fúj egy picit a szél, imádom a fürdőruhámat és a napbarnította bőrömet, amitől jól látszik majd rajtam, hogy egészséges vagyok és ... BOLDOG!
Imádom, hogy nem leszek láthatatlan az utcán, egy kocsmában, vagy a strandon.
Észre fognak venni, nők és férfiak egyaránt, és szemet gyönyörködtető látvány leszek. (Aránylag :-/ na, jó, nem esem túlzásokba, de miért ne??? olyan jó!)
Szóval, ez vár rám, és én boldogan indulok el feléje.
Csodálatos lesz!

 

(A kép forrása: Nigella Lawson facebook oldala)