Írnom kell. Régóta és sokat.
Mindent, ami az eszembe jut. Az érzéseimet, a vágyaimat.
Tudom, hogy írnom kell, mégsem írok. Pedig annyi minden van, amit papírra vetnék. Amitől megszabadulnék, amit megosztanék.
Csoda klassz túrákon járok.
A Csereháton 35 km-es teljesítmény túrán, majd a Bükkben, Szentlélek, Ómassa, Fehérkőlápa, Három-kő. Annyira csodálni való a természet, annyira szép és annyira magába szippant.
A csend, a lábam alatt zizegő avar, a ragacsos sár, a kék ég, a szikrázó napsütés, a csobogó patak, azok a csodálatos, égig érő fák.
A fáradtság a túra után, az éhség, a feltöltöttség.
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire magába szippant ez a tevékenység. Az elém táruló látvány, az illatok és a színek, az érzés, hogy mennyire picinyke vagyok a természetben és mennyire hálásnak kell lennem, hogy látok, hallok, érzek... És boldog vagyok.
Elsőbáloztam októberben a kazincbarcikai Spartanon. 4 órán keresztül igyekeztem legyőzni az akadályokat, és sikerült. Egyedül. Nem tudom, hogy hogy csináltam meg, hogy voltam képes rá, minden különösebb előkészület nélkül, de megcsináltam és ez volt a tavalyi évem legelképesztőbb teljesítménye. Hálás vagyok, hogy véghez vittem.
Crosstraining edzésekre járok november 21.-től, heti 2 alkalommal, és hatalmas erőt ad. Kitartást. Elhiszem, hogy tényleg minden fejben dől el, hogy én döntöm el, hogy meg tudom csinálni. Hihetetlen hatással van rám, sokat fogytam tavaly nyár óta és nem állok meg, az éven villantani akarom a bícsbadit.
Az életem felfordult. Nagyon. Az oka én is vagyok, de lassan csendesedik, rendeződik minden, és ami felhalmozódott bennem, érzés, élmény, az kikívánkozik belőlem, csak nem tudom, hogy hogyan "adjam" elő, hogy szép, kerek egész legyen, ne csak egy ömlesztett akármi.
Megfogadtam, hogy idén elhagyom szörnyű tulajdonságomat, ami nem más, mint a halogatás, úgyhogy nem tökölök sokáig, nem sokára március. Bele kell vágnom, menni fog!
Olyan sok mindent szeretnék, apróságok (na nem mind!) és némely dolog tőlem független, de olyan boldoggá tenne/tesz, ha:
- boldogok és egészségesek a gyerekeim
- számíthatok a családomra
- a húgom pótolhatatlan
- a barátaim első osztályúak
- ha nem lennének kóbor kutyák
- ha kevesebbet szemetelnénk
- ha türelmesebbek lennének az emberek egymással
- ha az élet mindenkinek szép lenne
Naiv dolog, de nem tudom meghazudtolni önmagam.
Elkezdek írni.
