Boldog vagyok?

Nem tudom, hogy boldog vagyok-e?
Nem tudom, hogy mi vagyok... Nem tudom hová tenni a némaságodat, hogy nem ÚGY írsz, mint mondjuk egy hónapja... Nem tudom, hogy milyen vagy, hogy mikor bántalak meg, mivel bántalak meg, megbántalak-e egyáltalán? Nem tudom ki vagy. Nem ismerlek. Másfél hónap után már illenék ismerni az embert, nem? Nem tudom, hogy akarok-e várni, hogy van-e, lesz-e türelmem, hogy mennyire fog megint sárba tiporni a fájdalom, és hogy megéri-e?

Utálom a bizonytalanságot. Mindennél jobban, azt hiszem. Haha. Ez vicces.
Szeretnék a tudatában lenni mindennek, hogy mikor mit érzel és mire gondolsz, de te nem mondod és én nem vagyok gondolatolvasó.

Sokat gondolok rád, akkor is, amikor én talán az eszedbe sem jutok és hiányoznak a régi beszélgetések, a kedves becézgetés, a felém áradó szeretet. Most én rontottam el valamit, vagy te romlottál el?
Én rontottalak el netán? Vagy én vagyok romlott?

Mennyi kérdés, és válasz egy szál sem, és este látlak, de félek... elképzelem, hogy mennyire fogjuk egymást szeretni, de lehet, hogy te még nem is szeretsz.
Szeretsz?

Én szeretlek. Pedig furi vagy. Nagyon. Néha olyan sokat beszélsz és keveset mondasz. Okos vagy és kedves, és hideg. Rideg. De nagyon tudsz csókolni és ölelni és érzem, hogy megbolondulsz tőlem.
Mégis olyan távoli vagy, mintha nem is egy bolygón lennénk. Nem egy univerzumban. Én igyekszem mindenemet neked adni, mert engem az éltet, ha adok, de belőled szinte semmim nincs, és úgy érzem, hogy én vagyok az oka, én vagyok a hibás.
Én vagyok a hibás?

Ha egyszer, már sok hónaposak leszünk, és tisztázódnak a dolgok és megismerjük egymást, talán meg is szeretjük, majd megmutatom neked ezt a levelet, de nem azért, hogy bántsalak, hanem azért, hogy tudd, hogy én már most is nagyon szerettelek és fájt, hogy nem tudom, hogy te is-e?

De nem akarok fájdalmat, boldog, mámoros örömet akarok és úgy szeretni, hogy belebolonduljak.

És akkor leszek boldog.

Hát elkezdődött...

Azzal az ikonikus képpel is nyithatnám a bejegyzésemet, hiszen: "hát elkezdődött".
4 hónap múlva Spartan.
4 hónap alatt fel kell rá készülnöm fizikailag és mentálisan.
4 hónap alatt minimum 16 kilótól illenék megszabadulnom, de azt sem bánom, ha több az, jóval több.

Az életem mostantól viszonylag nyugalmas időszakba ért. (Reményeim szerint.)
Szünetelnek azok az okok, amik miatt stresszes, ideges, feszült és szorongó voltam.
Megoldódni látszanak azok a problémák, amik miatt esti stresszevő lettem. (Ha van egyáltalán ilyen?) És eljutottam arra a pontra, hogy utáljam magam annyira, hogy változtatni akarjak az életemen.
Nem akarom, hogy kibuggyanjon a hájas hasam a farmernadrágból, hogy kilyukadjon minden nadrágom a lábaim között, mert összeérnek, ahogy megyek.
Nem akarok lihegni, ha megmászok egy emeletet és nem akarom érzeni, hogy nem vagyok egészséges.

Egészséges, boldog, kiegyensúlyozott nő akarok lenni, aki örül, hogy él és nem úgy tekint a mindennapjaira, hogy ismét túl kell élnie.
Erős (kívül-belül), céltudatos, és összeszedett.
Feszes, karcsú, kívánatos.

Napi 3 l víz, zöld tea. 3 óránként étkezés. Nincs cukros, fehér lisztes étel, gyorskaja, édesség (csoki, keksz, nutella, fagyi), olajban sült kaja. Olívaolaj, kókuszzsír, lenmagolaj, tökmagolaj. 300-400 gramm gyümölcs, zöldség/nap, esténként fehérje. Vitaminok, táplálékkiegészítők.
Elhatározás. Cél.
Akarat. Kitartás. Remélem mindennel fel vagyok szerelkezve.
Csak ne adjam fel, csak csináljam végig. Csak legyen erőm.

Lesz erőm, a gyerekeim büszkék lesznek rám.  Az tutifix.

Szeresd meg magad

Megvan az a remegés, amikor rád ír?
Amikor meghallod a hangját a zsivajban.
Amikor belenézel a szemébe és elveszel benne.
Vagy amikor csak keresed a tekintetét, aztán zavarba jössz, ha rád néz.
Amikor elmélázol, hogy milyen is lehetne vele, hogy viselkedne veled, hová helyezne a (még nem létező) kapcsolatotokban, és hogyan működne? Működhetne-e?

Annyira szeretnéd már, hogy valaki legyen, hogy még csak nem is hasonlít arra a típusra, aki a zsánered. (De az az észveszejtően szép szeme!) Van egyáltalán zsánered?
Évek óta magányos vagy, és boldogtalan, és gyűlölöd magad, és mindent, ami te vagy, nem látod a tükörben a szépet, a zöld szemet, a kedves mosolyt, a szeretni való lelket. Magadat látod, de nem jól.

Szeresd meg magad! Maris legnagyszerűbb tanácsa, mióta felnőttünk. Csak szeresd meg magad...

Semmi más nem kell, csak az, hogy szeresd meg magad. Elégedetten nézz a tükörbe, és érezd jól magad, legyél boldog és magabiztos. Sugározzon rólad az elfogadás.

És akkor majd megtörténik, amire vársz.


Őt pedig engedd el. Fiatal. (Biztosan nem rád vágyik, három gyerekkel.) Jófej, igen... Aranyos és vicces. És az a gyönyörű barna szeme, tudjuk. De csak engedd... ne görcsölj rá.
Csak legyél, lazán, szeretve önmagad. Aztán az Univerzum úgyis mindent elrendez.

Neked.

Nem adok címet, minek az neki?

Szeretnék komolyabban foglalkozni az írással.
Szeretnék csinálni valamit az életben, ami maradandó és amiről eszébe jutok majd másoknak. Nem feltétlenül a halálom után.
Szeretnék boldog gyerekeket nevelni, szeretnék boldog lenni.
Most nem vagyok az. Boldogtalan vagyok. És kövér. Soha nem voltam ilyen nehéz. De röhejes így megfogalmazni. Soha nem voltam ennyire magányos és ennyire fáradt és soha nem akartam ennyire változtatni az életemen, a felfogásomon, a hozzáállásomon.
Boldog leszek és elégedett. Csinos. Szerelmes.
Magam miatt. Elsősorban.
Így kell lennie.
Így lesz.