Megválaszolatlan kérdések

 Kedves Ryan!

Nem, nem mentem edzésre. 🙈 Holnap. 💪🙏🍀 

Rettenetes fáradt vagyok. És nem tudom, hogy hogy bírtam a 3:45-ös keléseket, a 8 és fél óra munkát, majd a 3-4 óra takarítást, a vásárlást, a haza esést, a főzést, a mosást, porszívózást, melyik napra mi esett... Mióta nem járok Lilihez, a hétköznapjaim nagyján otthon vagyok 15 óra után és csak húz az ágy, pihenni, szundikálni, nem csinálni semmit. Remélhetőleg ezen is túl leszek, de holnap (remélem) tényleg el tudok menni majd és jó lesz az, mert megint nem vagyok békességben önmagammal és megint csak azt érzem, hogy kövér vagyok és nem érzem jól magam és félek, hogy fájni fog a térdem és a lábfejem és a vállam, és nem leszek már sose fitt és csinos és amikor Zsolesz azt mondta, hogy úgyse fogok lefogyni, na! Az olyan volt, mintha megpofoztak volna!

De nem akarok másnak megfelelni, másnak bizonygatni bármit is. Nem szabad, hogy ez vegye át az egészség iránti vágyamat. Jó lesz majd ezt csak akkor előhúzni, ha nagyon belefáradok és netán megfordul a fejemben, hogy nem, nem csinálom. De (és ezt is remélem) ez sosem fog megtörténni.

Tegnap megnéztük a Futni mentem c. filmet. Nekem tetszett, Zsolesznak nem annyira, de nem is az a lényeg. Volt benne olyan jelenet, amikor az egyik főszereplő azt hitte, hogy megcsalja a párja. Talált egy fülbevalót a kanapéjukon, sírt éjjel, mikor a férje mellette aludt. Totál átérzetem a helyzetét, de nem vitt el. Mondtam is Zsolesznak, erre azt mondta, hogy de már nincs ilyesmi helyzet, mert itt van ő, és nem csal meg. Mondtam neki, hogy ez így van, de még megcsalhat. (Félig viccesen, félig komolyan, nem gondoltam semmi olyanra.)

Na, itt jött vele elő, hogy ő már utasított vissza ilyen helyzetet. Felhívta magához kávézni a nő. Kérdeztem, hogy mikor, meg ki volt az, de azt mondta, hogy nem fontos, mert úgysem volt semmi. Azt mondta neki, hogy nem mehet, és erre a csaj azt, hogy nem tudja mit veszít. Ezen sem fakadtam ki, de több dolog is kibugyogott belőlem:

- Ha bele kezdett a mondandójába, igenis, fejezze be. (Spisák Anikó lánya volt, egy szemétszedés után, amikor haza vitte. És abból gondolja, hogy több lett volna ott egy kávénál, amit ugye reagált  a visszautasításra, illetve egész nap olyan volt a helyzet. Erre is próbáltam kitérni, hogy mégis milyen, de nem válaszolt.)

- LEHET kávézni. Azt kellett volna mondania, hogy nem AKAR. Ennyi.

Megkérdezném tőle, nem mint a párja, hanem mint nő a férfitól, mert tényleg kíváncsi vagyok rá, hogy ha "lehetne" felment volna? Minden alkalmat kihasznál a férfi, amikor ajánlatot kap? És ha igen, akkor miért? S ha nem, akkor miért nem?

Nem lenne őszinte, nem kérdezem meg. 

Amiért viszont nagyon elégedett vagyok, az az, hogy nem sajog. Egy cseppet sem. Talán már szeretem magam annyira, hogy ez a helyzet ne fájjon és ne érezzem semminek magam miatta.

Jó leszek így, ugye?

Üdvözöllek!

Emőke

Eszmefuttatások

 Kedves Ryan!

11 napja együtt élek Zsolesszal, egy nagyobb lakásban és nincs ott velem Mokszi és Houdini, akiknek "elvesztését" még mindig gyászolom, de mivel Houdit egyre kevesebbet hallom ugatni, bízom benne, hogy Fanni megfelelően a gondját viseli és ha túltették magukat az első sokkon (a jószágok), hogy csak így leléptem nélkülük, végül boldog és teljes életük lesz, olyan, mint eddig is. Néha; talán kétszer, vagy háromszor fordult elő, este megsétáltattam Houdit. Akkor Pascal is sétált rendesen, egyébként nem nagyon tesz meg nagyobb távokat. Viszont nem ugat! Végül is minden rosszban van valami jó, ugye?

Fanni szabályszerűen kidobott a lakásból, kérdés nélkül hányta bele a cuccaimat a zsákokba, majd vitte is őket lefelé. Valahol igaza van, hiszen elköltöztem abból a lakásból, nem járkálhatok oda úgy, mint aki haza megy, de az, hogy el kell hagynom a lakást, mielőtt haza érnek, hogy ne találkozzak Levivel... Meg nem engedik be a macskát sem a nagyszobába, holott ott van a körömkaparója... meg az a cigi szag mindenütt, és a firka a falon... nem szeretem azt a gyereket. Nincs jó hatással Fannira, szentül állítom, hogy van benne valami ördögi és nem a jó irányba változik Fanni. Remélem az egyetemen és koliban (igaz nem sok időre), de valahogy ellensúlyozódik ez és rá fog jönni, hogy nem az ő embere ez a Levente.

Bútorunk nincs. Nagyon király lesz az asztalunk, bárszékes megoldással. A szekrényre gyűjtünk, lesz két kagylófotelünk is. És neoncsík lámpa a mosogató alatt. Jó lesz, boldogulni fogunk együtt.

Zsuzsi terhes. Ha nem írok rá, hogy megkérdezzem mi van vele, nem is szólt volna? Pedig már 12 hetes lesz. Fura, mert azt mondta, hogy nem akarnak még gyereket. Örül neki vajon? Vali is úgy eltűnt, mint szürke szamár a ködben, bezzeg amikor segítség kellett neki, megtalált. Azt hiszem, engem a barátaim maximálisan kihasználnak. De ez azért van, mert hagyom. Ha én nem írok, ők elfelejtenek. Direkt kitöröltem a facebookon a születési dátumomat. Kíváncsi vagyok, hogy kinek fogok az eszébe jutni. Bár, ha őszinte akarok lenni, nem is vagyok kíváncsi. 4 év alatt bebizonyosodott, hogy mindenki többet jelent nekem, mint én nekik, és ezt elfogadom. És már nem is fáj. Azt hiszem kezdem elsajátítani az elengedés művészetét.

A munkahelyemen raktárosi koordinátor munkakört ajánlott fel a vezetőség és határozottan érzem, hogy a gyárigazgató számít rám és "kinézi belőlem", hogy megállom a helyemet ezen a poszton. Ez nagyon jól esik. Kértem próbaidőszakot, csak hogy meglássuk, hogy tudom-e csinálni. Így kaphatok majd talán kicsit több pénzt is, mert a jelenlegi posztomban nincs hová fejlődni, a pénzt meg nem adogatják csak úgy. Ez egy nagyon pozitív dolog és mindamellett, hogy kicsit félek a feladat nagyságától, úgy érzem, hogy képes leszek ellátni ezt a feladatot. Igaz?

Azt gondolom, hogy elindultam felfelé. 

Csütörtökön edzésre is megyek, majd péneken írok, hogy milyen volt. Remélem nálad minden a legnagyobb rendben van?

Szeretettel üdvözöllek!

Möce